Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Rivallás

riv2Szokatlanul hideg március köszöntött ránk, a legrosszabb fajta, amikor a hó elején feldereng a tavasz varázsa, de aztán orvul feltámad a tél, kifújja azt a kevés meleget is. Na hát ennek a márciusnak terveztük egyik hétvégéjére a Holt Költők társaságának DMK verzióját. Az ötlet azért született meg, mert rengeteg prózát olvasunk, beszélünk is róla, de hol marad a líra az életünkből? Gondoltuk belecsempészünk kicsit. Az esemény névadója a film volt, amit minden valamirevaló moly látott legalább egyszer.

 Meg a vers kevésbé népszerű, mint a prózai művek, így gondoltunk, hogy nem lesz olyan nagy az érdeklődés, amikor a szokásosriv1 találkahelyünkre érve csak krlanyt pillantottam meg rám várakozva, be is igazolódott a gyanúnk. Egyébként deja vu. Két évvel ezelőtt meghirdettek egy eseményt Útikönyvek éjászkája címmel, szintén egy szeles hideg márciusban. Azon is csak ketten vettünk részt Debrecenből. Mondjuk az egész molyon meg összesen hárman. De ha már így alakult, érezzük jól magunkat. A Déri téren, a múzeum mellett ragyogó napsütésben, kifútt arcunkat a szélbe tartva rivallottunk egyet. Persze rivallóállásban. Én kezdtem, félénkebb lévén járdaszinten adtam elő Petri György versét. A sertés énekeiből. A végére kissé már laccsoltam, de azért kellemesen szórakoztam. Krlany bátrabb lévén, magasabbra tört. Több lépcsőt megmászva, emelvényről szavalta Baudelaire versét, mely A hang címre hallgat. Szép vers, itthon még olvasgatni fogom. A két nagyszerű előadás után, dermedtre fagyva magunkba döntöttünk forró italokat, és az élet nagy kérdései mellett megtárgyaltuk azt is, miért ezek a versek kerültek terítékre. Mindketten középiskolai irodalomtanárunkat hibáztattuk. Nos egyik sem volt egy John Keating, de azért csak jó irányba tereltek minket, ha még mindig verseket olvasunk. Nem tud lesz-e még ilyen rendezvény, de ha igen, remélem kedvet kaptatok. Tényleg, ti milyen verset választottatok volna?

Születésnap

IMG_1835

Az alapító okirat aláírását vendégművészekkel ünnepeltük. A messzi Győrből érkezett Princze mellé Budapestről HAri és Izolda is csatlakozott hozzánk. Egészen kellemes idő volt, sétálva érkeztünk a rózsaszín ronda árnyalataiban tündöklő Mandula Café különtermébe. Majdnem az egész bagázs jelen volt már mire vidéki (?) vendégeimet odatereltem. A torta is hamarosan megérkezett. Tejszínes lúdláb. Két gyertyával. Bár egyes finnyás népek kifogásolták a meggyet. Volt aki pedig olyan szentségtörést mondott, hogy nem szereti a csokitortát, ami ugye felfoghatatlan. A magas vércukor mellett a délután főszereplője a my little csillámpóni volt. Többen pózoltak vele, maga a torta is. Új tagok is jöttek. Nagyszerű, megint szaporodtunk kicsit. Előkerültek az alapító okiratok, írtunk emléklapot, filccel, lehet színt választani. Gazdára találtak ez eddig magányos Jane Austen Könyvklub emléklapok. Körvonalazódtak a tervek, új könyvklub, piknik, Holt Költők Társasága. Persze röhögtünk, hallgattunk kínosan, ettünk édeset-sósat. IMG_1837Ittunk. Aztán észrevettük, hogy a személyzet szorgosan takarít. Záróra közeleg. Átvonultunk egy meglehetősen hideg ivódába. Ott még élő zenét is szolgáltattak. Igaz nem a tiszteletünkre, de később mesélhetjük úgy, hogy igen. Nem voltam benne a keménymagban. Viszonylag hamar távoztam. De ki bánja. pikk-pakk letelik még egy év már a harmadikat ünnepeljük majd.

Kettő

Már két éve, hogy. Ezt megünnepelendő, nyilván megemeljük a vércukrunk. Paraméterek itt. Tavalyi esemény itt.

Büszkeség és patrónus bűbáj

Az utjakosbookmark1olsó Jane Austen Könyvklub ami a legelső után egy évvel zajlott, szerény létszámmal dicsekedhetett. A parti előtti állapotokjakosbookmarkman2 sok-sok hagymát, két vekni kenyeret, paradicsomhegyet és paprikahalmokat mutattak, és ezek mellett némi nyers gofritészta is lapult. Na nem sokáig, mert Light áldásos tevékenységének köszönhetően ehető korongok kerültek tányérszerte az asztalra.  Én ekkor a távolból érkezett, aranyhajú Izoldát fuvaroztam szerény hajlékomba. Megérkeztek a többiek is, ki halált megvető bátorsággal betegen, volt, aki csak rövid időre, meg volt a kemény mag. Evéssel indítottunk, zsíros kenyér és tea. Gofri, lekvárral. Nem éppen úrikisasszonyos zabálást vágtunk le, áll nem maradt szárazon, kacsazsír mindenütt.  Tele bendővel, teától feszülő hólyaggal vonulunk a széles vászon elé és megejtjük a kvízt. Szinte mindenki tudja a választ. Hihetetlen. Annyira képben van mindenki, mint még soha. Aztán oklevelet kapnak a résztvevők, nem valami szépet, meg könyvjelzőket, az már tetszetősebb.

Volt egy kis vita, hogy a Büszkeség és balítélet melyik verzióját nézzük, lévén kismillió. Persze az ősrajongók mindnyájan a sorozatra szavaztak.Így nyilván az nyert. Csaknem hat órán át bámultuk Mr. Darcyt és Elizát, nevettünk Mr. Bennet humorán, fintorogtunk Mrs. Bennet megszólalásain és hangján, a legkevésbé romantikus felkiáltások épp az egyetlen jelenlévő pár tagjaitól származtak, mi többiek csak sóhajtozunk. Aztán elhangzott a legszakállasabb poén. Hogy jön össze a Harry Potter és Ms. Austen művészete? events_2061Köszönöm jól. Tudniillik Mr. Collins patrónusa Lady Catherine. Hasonlóan elmés beszólásoknak és kommentároknak köszönhetően hol lefáradtunk, hol halálra röhögtük magunkat. A sorozat is véget ért és bár legtöbbünk századjára látta, most sem okozott csalódást. És még zsíros kenyér is maradt utána. ennyi izgalom után, ránk fért a kalória.  Köszönet illet mindenkit, aki eljött, nem csak erre, hanem bármelyik Jane austen Könyvklubra. Egy élmény volt.

Jó könyvmolyhoz méltóan a Jane Austen könyvklub hetén vettem egy könyvet és ezenközben felfedeztem egy halálosan jó halálfejes asztalterítőt és tökös tányérokat. Nem vagyok híve a Halloween átvételének, de gondoltam az esemény elég lányos, nem árt, ha egy kicsit tökösebbé tesszük. És ha már tök, akkor értelemszerűen sütnöm is kellett tököt. Szóval még nyers tökkel, kevés szendviccsel felszerelve vártam a díszes társaságot és krlanyt, aki a forralt boros szakértőnk, a konyhásnéni. Az első csengetéskor Melia és Lancaster érkezett. Előbbi régi jó ismerős, utóbbi pedig az egyetlen tökös fiú volt a X kromoszómában túltengő társaságban. Annyira tökös volt, hogy vállalta a tök feldarabolását, sőt vérét ontotta érte. Egyébként vicces, hogy ő debreceni, de csak miután elköltözött Budapestre jött el az első DMK bulira. Aztán beszállingóztak a többiek. violina, Zsu, Szávitrí, Light, a számomra eddig ismeretlen, Jane Austent kevéssé kedvelő aiwart (részünkről az öröm), szerda, Bogi_, Boglarka_Madar, és a későn érkező bürök. Krlany is késve érkezett, én pedig a forralt borra éhes tömegeket addig kifaggattam mi történt velük a nyáron/kora ősszel, végigcsináltuk a kivételesen könnyű és rövid kvízt, ami azért volt egyszerű, mert alig olvasta most valaki a könyvet, magamat is beleértve. Aztán próbáltam etetni őket, kevés sikerrel. Unaloműzőnek előszedtem a hülye név gyűjteményem, ami gyarapodott is, az év hülye gyerekneve a Gandalf.  Megérkezett a forralt borok királynője, és ha már irodalmi esemény, akkor Tűz és Jég dala féle borovicskát gyártott, ami igencsak finomság. Sőt nagy nehezen a tök is megsült időközben, az is ízletes volt. Mivel én még sosem sütöttem, merészen kijelentettem, hogy ez életem első töke, némi derültséget váltva ki ezzel a társaságból. Akinek esze volt lelépett a film előtt, sokan tapasztalatból, Lancaster elejtett megjegyzéséből a szexről meg egyebekről gyanút foghattunk volna. Meg abból is, hogy a film előtt nagyon gyorsan eltűnt Meliával együtt.  Nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy megnézzük a filmet. Nem kertelek, ez a film borzalmas. A könyvet régen olvastam, de így is láttam, hogy a könyvhöz vajmi kevés köze van. Patricia Rozema forgatókönyve és rendezése egy kalap szar. Sem a történet sem a fő karakterek nem egyeznek, de a legnagyobb baj, hogy a színészi játék sem tud javítani azon a katasztrófán, amibe a film torkollik. Hogy kerülnek rabszolgák egy Jane Austen történetbe, a visszahúzódó Fanny Price hogyan lesz vihancoló szaladgáló libává, aki mellesleg írónő? Mary Crawford hogy lett előbb leszbikus, majd biszex (később ebből új kifejezés születik: bikus), hogyan kerül a szemérmetes történetbe szexjelenet és a kedvencem a fekete rabszolganőket erőszakoló fehér gyarmatosítókat ábrázoló grafikák. Lényeg a lényeg rövid időn belül ilyen sokat ritkán szenvedtünk. A főhősnő gyakran sírt, többet mint kellene, és a film volt olyannyira szörnyű, hogy csaknem mi is sírva fakadtunk. A háromnegyede felé a forralt bor már nem segített, valami töményebbhez kellett fordulni. Ekkor vettem elő a Becherovkát.  A filmet továbbá ronda emberek, ronda haj, nagy fülek, béna csókjelenet és meztelenség jellemezte.  Ez a pintyesnél is rosszabb volt, ezek után még nehezebben veszi rá az ember magát az olvasásra, de ha már elkezdtem, muszáj.  Akik túlélték a filmet, eltávoztak haza, megértésem és elnézésem tolmácsolom. A kemény mag maradt csak éjszakára. A merész krlany, Light és Szávitrí velem együtt arra vállalkozott, hogy megnézi a legutóbbi JAK pikniket kimaradt Meggyőző érvek feldolgozását, ami a Tartózkodó Érzelemre címre hallgat. Némileg jobban sikerült filmalkotás, mint az előző, legalább a történethez hűek maradtak És bár én a két főbb férfikaraktert nem találtam vonzónak, róka- és vakondképűek lévén, nagy barkóval, volt aki szerint a vakondorrú egészen férfias. Legyen. Kellően meleg volt, jóllakottak voltak, a film elálmosított minket. Viszont a lelki békénk némileg helyreállt a Mansfield Park orv támadása után. Aztán  a lehányok voltak olyan rendesek, hogy segítettek felszámolni a rumlit. Puszi. A JAK elhozta az őszt, az igazit. A vénasszonyoknak való, napsütéses indián nyár oda, esős, nedves, lombhullazó, hideg, valódi ősz köszöntött ránk a JAK után virradó reggel. Novemberben pedig megrendezésre kerül az utolsó Jane Austen könyvklub Debrecenben, lezárul egy éra.  Körbeérünk a könyvekkel.

Színházba járunk

Az egész úgy kezdődött, hogy Light kitalálta, hogy járjunk színházba. Minket pedig hülyeségbe belerángatni is könnyű, miért lenne nehéz kulturális eseményre rábeszélni. Szóval igent mondtunk és Light a kivitelezést is magára vállalta. Nagyon ügyesen megoldotta, szerzett nekünk féláras bérleteket, igaz nyugdíjast. Szóval színházba járunk, de a bérletes előadások majd csak október végén kezdődnek, de nekem és a fent nevezett bérletvásárlónak megadatott, hogy a Kamara színházban megtekintsük a Fodrásznőt. A darabról már sokat hallottam, elég jó kritikákat kapott és én szeretem az orosz szerzőket, de amikor kiderült, hogy a rendező is orosz, azt sem bántam,  sőt. És akkor néhány szó a szerzőről. Szergej Medvegyev Rosztov-na-Donuban született, fizikaszakos volt és mérnökként dolgozott, miközben dalszövegeket és verseket írt. Majd folyóiratoknak is írt (ma egyiknek főszerkesztő-helyettese), és 2006-tól ír színdarabokat.  A Fodrásznő több díjat is bezsebelt, bár köztünk szólva a szöveg annyira nem lenyűgöző. Medvegyev kilenc szereplőre írta a drámát, a Csokonai Színház viszont megoldotta négy szereplővel az egészet és elég is volt. Az elején Szűcs Nelli csak mosta-mosta a padlót, míg a háttérben Grace Jones énekelt

és már kezdtem félni, hogy unalomba fulladt, vártam mikor lesz valami happening. És akkor Szűcs Nelli megszólalt “Irinának hívnak. otthonról mindig pontosan nyolc órakor indulok el.” stb., stb és elbámult üres tekintettel a közönség felett és akkor történt valami, talán varázs volt. Onnantól lekötött a darab. Az elején a meztelen jelentnél a prűd nénik és a diákok kacagása után elindult a történet, nagy örömemre humorral töltve. Jól játszottak. Mind a négyen, mindegyikőjükre emlékszem egyesével, Szűcs Nellire, aki lenyűgözően alakítja a magát áldozatnak nem érző nőt és a Trill Zsolt játékára különösen. A darab előtt meglepődve konstatáltam, hogy a rendező orosz. Igazán zseniális munkát végzett, minimál díszlet, kis szereplőgárda, de mindez elég volt ahhoz, hogy percekig tartó tapsolást váltson ki a közönségből. Nehéz napom volt és ennél tökéletesebb kikapcsolódást nem tudok elképzelni,  búfeledő eladás. Másnap böngésztem az egyik netes könyváruház oldalát és szembejött a dráma akciósan. Nem bírtam ellenállni, megvettem. Hétvégén el is olvastam. A mű egyszerű, a történet banális, de nem tudtam nem szeretni, mert az előadás már megvett magának. Összességében pozitív élmény fűz mind az előadáshoz, mind a kis könyvecskéhez. Azt hiszem a legjobb zárás, ha mutatok egy kis íztelítőt a darabból:

Elköltöztünk

Valamikor majdnem két évvel ezelőtt krlany megalkotta az előző blogot, a külsőségeket pedig Amadea biztosította. Erről írtak is egy kedves kis bejegyzést, amit itt olvashattok. Aztán elindult a blog és a klub történeti bejegyzéseinek egyikét én örökítettem meg írásban, aztán itt ragadtam mint a blog krónikása, a kényszerblogger. A blog most átköltözik, új székhelyet kap, szóval a Debreceni Moly Klub kalandjait ezentúl itt olvashatjátok.

A mottónk (forrás http://wists.com)

Az új blog ruhájában segítséget nyújtott a freeipadwallpaper.blogspot.hu, aki a hátterünket biztosította, Stone, aki a fejlécet tervezte és elefes, aki a logónkat megalkotta. Ezúton is köszönöm nekik. Remélem továbbra is olvastok minket.